Hajdúdorog


A város neve szláv személynévből ered, nyílván a terület egykori birtokosáról nevezték el.
Első alkalommal 1301-ben említik egy oklevélben. Innen tudjuk, hogy a tatárjáráskor felégették. 1410-től szinte folyamatosan költöztek be a török elől menekülő délszlávok (rácok) a város területére. A 16. sz. elején a település a Szapolyai családé.
A közepes nagyságú falu a török hódoltság idején megint elpusztult. Ebben fontos szerepet játszott, hogy a 15 éves háború alatt a krími tatárok feldúlták. Bocskai István kiváltságolta a hajdúkat, 1605-ben, ám Dorog egészen 1616-ig puszta maradt. Úgy látszik, a hajdúk nem siettek termőre fogni a földet. Ez a kezdeti bizonytalanság egészen a harmadik hajdú felkelésig, 1631-ig tartott. Talán ennek is köszönhető, hogy a város vallási jellege egészen más, mint a többi hajdú településé. Előbb görögkeleti, majd görög katolikus hajdúk népesítették be. Ez arra enged következtetni, hogy a Dorogon letelepített hajdúk többiektől eltérően, csak nem kizárólag, balkáni (rác) eredetűek lehettek. A hajdúvárosok címerei között nincs párja a dorogi címeren látható kettős keresztnek, ami kivételes a színtiszta református hajdúság között. A hajdúk szokások szerint itt is tizedekre osztva telepedtek le. A város három részre tagolódott: belső város, külső város, kertségek. A kerítés, az ún. hajdúpalánk választotta el a negyedeket egymástól. Ők is, mint a többi hajdúszármazék nehéz harcokat folytattak szabadság jogaik megőrzéséért. A Rákóczi szabadságharc folyamán mindvégig hűségesek voltak a vezérlő fejedelmekhez, éppen ezért sokat szenvedtek a kuruc-labanc harcokban. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc folyamán a dorogiak 5 század honvédot állítottak fel, több száz katonával. A honvédseregben való részvétel miatt sokan szenvedtek börtönbüntetést közülük, a bukás után. Hajdú vármegye megalakulásakor a földterület nem bizonyult elegendőnek arra, hogy minden városlakót eltartson, ezért sokan a dorogiak közül, idénymunkát, napszámot, részes aratást vállaltak az ország más vidékein. A két világháború szörnyű pusztítást vitt véghez, 560 hősi halottat gyászol a város. 1639-ben megszerzett mezőgazdasági rangjáról 1886-ban lemondott, ettől kezdve község lett. Városi rangját csak 1989. március 8-án nyerte vissza végleg.

A dorogi görög katolikus vallású hajdúk utódai, több mint két évszázados küzdelmük árán elérték, hogy ma is Dorog a püspökség székhelye. Templomokat 1912. június 8-án székesegyházi rangra emelték. 1991-ben itt rendezték meg a görög katolikus egyházközségek küldötteinek világtalálkozóját. A városban nyílt meg a rendszerváltás után az első hazai görög katolikus gimnázium, 1991-ben. A görögkeletiek és a görög katolikusok 1648-ban megkötött uniója már magyar nyelvű volt. A város határában négy helyen is honfoglalás korabeli temetőt tártak fel. 1848-49-ben, a honvédseregben öt kapitány is dorogi volt. X. Pius pápa 1912. június 8.-án engedélyezte a hajdúdorogi, magyar nyelvű, görög katolikus szertartású egyházmegyét. A város jelképe a főtéren álló Hajdúk kútja. A városközpont másik ékessége a szépen faragott székelykapu. Erdélyi népi fafaragók állították fel 1995-ben. Híres, ma is élő népi hagyomány a húsvétvasárnapi pászkaszentelés szokása. A gyógyfürdő vize több mint ezer méter mélyről tör fel. .

Bár nem tartozik a műemlékekben gazdag, idegenforgalmi és természeti értékekben dúskáló települések közé, mégis sok külföldi és hazai vendég látogat ide. A város területén halastó is található, ahol a horgászok hódolhatnak szenvedélyüknek.


Vissza


@ 2005 Reform Klub