Hajdúnánás


Első alkalommal 1221-ben említették meg az oklevelek. Akkor még Nánásmonostora néven volt ismert. A tatárjárás során elpusztult, s több mint száz éven keresztül nem is épült újjá. 1411-ben Zsigmond magyar király Lazarevics István szerb despotának ajándékozta hűbéri birtokul. Tőle Hunyadi Jánoshoz, s fiához, Mátyás királyhoz került. Ennek halála után, természetes fia, Corvin János örökölte. A mohácsi vész után előbb Szapolyai János király birtokolta, majd a szolnoki török bégnek adózott, 1566-tól. A falu népe, az állandó rablások, török és tatár önkényeskedések miatt elmenekült. Bocskai István, a korponai országgyűlésen kelt kiváltságlevelében, 1605. december 12.-én, Nánást is hajdúkatonáinak ajándékozta. Nánáson körülbelül kétezer hajdúvitéz teleölt le. Kiváltságaikat mind a Habsburgok, mind az erdélyi fejedelmek elismerték. Belső jogrendje és közigazgatása a többi hajdúvároséhoz hasonlóan alakult. Amint a török veszély megszűnt, a hajdúk katonai jelentősége lecsökkent. A Thököly-féle kuruc küzdelem idején, 1678-ban annyira lerombolták a kurucok, hogy a hivatalos levelekben már csak pusztaként emlegették. A későbbi kuruc küzdelmek idején Nánás mindig Rákóczi fejedelmet támogatta, ezért a labancok kétszer is feldúlták, felégették, a lakosságot kirabolták. A megfogyatkozott lakosságnak az újabb csapást az 1709-es pestis jelentette. Hajdúnemesnek az számított a városban, akinek már az ősei is a városban laktak, s belső telket birtokolt. Nánási sajátosság volt, hogy itt lényegesen több volt a címeres nemesi levéllel rendelkező hajdú, mint más közeli városokban. Csak a XIX. században vált uralkodóvá a földművelés a nánási határban, addig csak az állattenyésztés volt jelentős. A város több hajdúkerületi főkapitányt is adott, így Nánási Oláh Jakabot, Nánási Oláh Mihályt, Désány Istvánt is. Gyakran tartották itt a hajdúkerületi gyűléseket is. Mivel ide református hajdúkat telepítettek le, egyházának központja Debrecen volt. 1848-49-ben is a többi hajdúval együtt küzdöttek a nánásiak. A népfelkelők két százada csak és kizárólag nánási hajdúkból alakult meg. Ezért aztán mind az oroszok, mind az osztrákok megsarcolták őket. A város a kiegyezést bizalmatlanul fogadta, s mindig is kitartott a függetlenségi törekvések mellet. Hajdú vármegye megszervezése után járási jogú város lett. Különösen híresé vált a nánási háziipar egyik része, a szalmakalapkészítés. Az I. világháborúban részt vett több mint 4000 nánási katona közül 640-en haltak hősi halált. A román megszállás itt is súlyos károkat okozott. A II. világháború folyamán nem elsősorban élőerőkben vesztett sokat, bár 600 nánási áldozatot jegyeztek fel, inkább az állatállomány tizedelődött meg jobban. A szovjet megszállók 600 embert hurcoltak a Gulagra. 1950-től Hajdú-Bihar megyéhez tartozik Nánás is. Az 1956-os forradalom nánási eseményeiben nagy szerepet játszott a frissen megalakult Bocskai Kör. Már október 26.-án megmozdulásokra került sor a városban, megalakult a nemzetőrség helyi csoportja. A forradalom utáni megtorlás keménységét jól jelzi, hogy Debrecen után itt kerültek a legtöbben bíróság elé. A rendszerváltás után, 1992-ben a város belépett a Hajdúvárosok Szövetségébe.

Idegenforgalmát fellendíti, hogy a városi fürdőt a helyi és a környékbeli látogatók mellett gyakran a külföldiek is felkeresik. Vize 1019 méter mélyről tört fel. A főtér ún. napszerkezetű, ez azt jelenti, minden út onnan indul, s oda fut be. Tájházát a kilencvenes években avatták fel. Hajdúnánás különleges idegenforgalmi látványossága a struccfarm. A madarak tolla, bőre, húsa, csontja mind-mind jól értékesíthető. A húsukból készült specialitásokat egy belvárosi vendéglőben meg is lehet kóstolni.


Vissza


@ 2005 Reform Klub