(L)enni jó


Az ötlet születése…

A program ötlete egy baráti társaságban vetodött fel eloször. Már többször találkoztunk egy közös barátunk révén, amikor kiderült, hogy sok közös dolog van bennünk, egyikünk sem fogyaszthat gabona-, árpa-, rozs- és zablisztbol készült ételeket. A sok közös élmény és probléma rengeteg beszédtémát adott. Megosztottuk egymással receptjeinket, megbeszéltük melyik éttermekben érdemes vacsorázni, melyik közértben a legkönnyebb vásárolni. Egyre többször találkoztunk, fozocskéztünk és beszélgettünk. Egy-egy különleges étel elkészítése hihetetlen sikerélményt nyújtott.

Lelkileg is sokat segített a tudat, hogy nem vagyunk egyedül, és megtanultuk a mindennapokban inkább körülményként, mint problémaként kezelni ezt az állapotot. Megpróbáltunk minden olyan forrást felkutatni, ahonnan információhoz juthattunk a betegségünkkel kapcsolatban. Gyakran jártunk könyvtárba, de foleg az interneten keresgéltünk. Rengeteg anyagot, érdekességet, információt találtunk a világhálón, lehetoségekrol, szolgáltatásokról szereztünk tudomást, amelyek megkönnyítik a lisztérzékenyek mindennapjait.

Arra gondoltunk, jó lenne, ha minél több hasonló gonddal küzdo fiatallal oszthatnánk meg tapasztalatainkat. Foleg olyanokkal, akiknek nincsen lehetoségük internetezni, és a környezetükben nem találnak megfelelo társakat, akikkel ezzel a témával kapcsolatban beszélgethetnének. Szerettünk volna közös programokat szervezni, de nagyon nehéz volt az érdeklodoket felkutatni, és még nehezebb volt rávenni oket arra, hogy személyesen is találkozzunk. Mi nem adtuk föl a próbálkozást, amíg végül sikerült felvennünk a kapcsolatot másik két fiatallal. Rövid idon belül még hárman csatlakoztak a társaságunkhoz, így már hét személyes vacsorákat készíthettünk egy-egy közös fozocske alkalmával. Ezek a találkozások nagyon jó hangulatban teltek, hiszen a közös élethelyzet hamar összehozott minket.

Mindig adódott olyan téma, amit megvitathattunk. Ebben a társaságban már nem csak liszt- hanem tejcukorérzékenyek is voltak. Egyre több dolgot tudtunk meg egymásról, és a tej- illetve a lisztérzékenységrol. Ebben a társaságban merült fel az a gondolat, hogy még komolyabban foglalkozzunk ezzel a témával, szervezzünk egy nagyobb találkozót és kutassunk fel olyan fiatalokat és szervezeteket, akiknek ugyancsak ez a céljuk. Mindenképpen fel akartuk venni a kapcsolatot más országok fiataljaival is, mert a legtöbb információt és érdekességet külföldi, foleg dán honlapokon találtuk.

Az elmúlt év oszén már el is kezdtünk szervezkedni, de a partnerkeresés nem volt könnyu. Próbáltunk itthon is valami speciális ifjúsági szervezetet találni, de nincs ilyen, vagy legalábbis nekünk nem sikerült keríteni.

Végül a sok e-mailezést követoen az egyik külföldi honlapon találtunk egy e-mail címet, ahonnan érdeklodo e-mail-ünkre viszonylag gyorsan válaszoltak. Azt írták, hogy nagyon szívesen együttmuködnének, és hogy a recepteken kívül, különbözo módszertanokat is megosztanának velünk, amelyek segítségével megtervezhetnénk és lebonyolíthatnánk egy ilyen programot. Ezeket az anyagokat el is küldték, majd aktív levelezés következett, amelybol rengeteget tanultunk és még lelkesebben vágtunk bele a szervezésbe és kutatásba. Ok ajánlották más partnereket is, mert volt már velük közös projektjük - kiadtak egy a tejcukor- és lisztérzékenységgel kapcsolatos mentális problémákkal foglalkozó könyvet. Egyre több szervezettel vettük fel a kapcsolatot, akik ugyancsak rendkívül kedvesek és segítokészek voltak. Létrehoztunk egy email levelezolistát, ezen egyeztettük a program részleteit. Egyre inkább belemerültünk a program részletes megtervezésébe, mígnem körvonalazódott a „fozocskézés” mikéntje és módszertana. Közös programtervünk a "(L)Enni jó!" elnevezést kapta.

Fo célunk az volt, hogy a tejcukor- és lisztérzékeny fiatalok a betegségükkel járó nehézségeket és problémákat képesek legyenek leküzdeni. Képesek legyenek teljes értéku életet élni. Ne kellejen lemondaniuk az evés élvezetérol, és tanuljanak meg a diétában is egészségesen táplálkozni. Szeretnénk elérni, hogy a tolerancia és esélyegyenloség gyakorlása váljon természetessé számukra a más fogyatékkal élo emberekkel való kapcsolataikban. Tanulják meg a résztvevok, hogy hogyan tehetnek ok azért, hogy egyenlo esélyeik legyenek.

A közös fozések azt célozták, hogy a fiatalok aktív tevékenységén alapuló, szórakoztató, csapatmunkát igénylo programokon keresztül közvetíthessük azokat az információkat és készségeket, amelyekkel problémáikat talán könnyebben tudják majd kezelni.

Minden napra más-más összetételu csoportokat alakítottunk. A reggelit mindig az önként jelentkezok résztvevok késztették. Délelottönként rendszeresen kiscsoportos beszélgetések és szituációs gyakorlatok folytak. Ebédként az aznapi témával kapcsolatban kiválasztott étel közösen készült el. Esténként eloadások, a napi támához illo gyakorlatok zajlottak.

Az utolsó elotti nap nyitott nap volt a helyiek és más érdeklodok számára. Napközben különbözo országok kultúráját és konyháját tekintettük át a vendégekkel való közvetlen beszélgetés során. Este pedig nyílt fozoversenyt szerveztünk, ahol a találkozón résztvevok megmutathatták, mit tanultak, a helyiek pedig újdonságokkal lephették meg a tejcukor- és lisztérzékeny fiatalokat. Csak a megadott hozzávalókból lehetett fozni. A szavazáson nyertesek értékes jutalomban részesültek.



@ 2005 Reform Klub