Polgár


A honfoglalás során Tas, Töhötöm és Szabolcs vezérek szállásterülete volt Polgár térségében. Először 1229-ben említik meg a települést a krónikák. A tatárjáráskor elpusztul, de már viszonylag korán, IV. Kun László király uralkodása alatt újratelepül. Ekkor földesurai az Aba nemzetségből származnak. Az Árpád-ház kihalása után a debreceni uradalom része lett Polgár is. A Perényi család után egy emberöltőre a Hunyadiak, Mátyás király és Corvin János herceg birtokolta. 1493-tól, a birtok Bakócz Tamás püspöké. 1566 után adót fizettek a szolnoki törököknek. A mezővárosi fejlődést többször is megakasztották a török fosztogatások, a német dúlások 1596-ban egy nagyszabású török-tatár portya teljesen rombadöntötte a falut. A második hajdúfelkelés során (1607-08) Homonnai Drugeth Bálint főkapitány telepített le hajdúkat Polgárra. A Szejdi-járást a polgáriak is megszenvedték. A helység 1802-ig nem volt Szabolcs vármegye része. A megyétől teljesen külön fizette a hadiadót, egészen 1692-ig. A török kiűzésekor, az egri káptalan, a terület korábbi birtokosa bejelentette igényét a területre. Perre került sor, melyet az egyházi méltóság meg is nyert. A kitörő Rákóczi-szabadságharc hátráltatta ugyan a birtokbavételt, de nem odázhatta el végképp. A szatmári békekötés után nem sokkal, 1717-ben a polgári hajdúk elköltöztek a városból. A helyükre katolikusokat telepítettek. Az addig Szabolcs megyéhez tartozó területet rövid időre, tíz évre Borsod megyéhez csatolták, ekkor már mezőváros volt (1732-1742). A szabadon költöző jobbágyközösség helyzete folyamatosan nehezedett, ahogy kénytelenek voltak egyre rosszabb feltételekkel szerződéseket kötni a mindenkori egri káptalannal. Minden polgárinak az volt az álma, hogy visszaálljon az eredeti állapot, vagyis a hajdúvárosi rang, valamint az elkülönült adózás joga. Ezek azonban nem teljesültek. 1848-49-ben a polgáriak szerettek volna hajdúvárosok nemzetőrségében szolgálni, s nem a Szabolcs megyeiben, ahová hivatalosan tartoztak. Polgárt a többi hajdúvárostól eltérően nem a kis és közepes parcellák, hanem egyetlen nagybirtok jellemezte. A világháborúk rengeteg áldozatot követeltek, nemcsak a katonák közül, de a polgári lakosok közül is. 1950-ben a frissen kialakított Hajdú-Bihar megyéhez került, s azonnal járási székhely lett. Ez 1970-ig volt így. Polgár története során hol mezőváros, hol pedig nagyközség volt. 1993-tól városi rangja van. Különlegessége, hogy a többi hajdúvárostól eltérően, itt a római katolikus vallás dominál a hitéletben. Fürdője évi negyvenezer vendéget fogad. Termálvize 72 fokos. A település legfőbb látványosságai közé tartoznak a Kálvária-domb stációi. Ezeket a Golgotán lejátszódó eseményeket ábrázoló vasöntvények díszítik. Az M3-as autópálya elkészülte új lendületet hozhat turisztikai fejlődésébe.

Vissza


@ 2005 Reform Klub